Jön a tavaszi szünet! Bár ez a szünet csak pár nap, a gyerekek akkor is egész nap otthon lesznek!
Amíg nem jártak oviba a gyerekeim, nem éreztem át eléggé, miért gondolnak sokan negatívan a szünetre. Hiszen végre együtt a család, otthon vannak a gyerekek. Peace and Love!
A nagy….. Már értem, miről beszéltek a többiek!
Amelyik gyerek már látogatja a közintézményeket, az hozzászokott, hogy 12.00-kor ebéd van. Minimum 20 gyerek veszi körül, akikkel játszani lehet. Mindig történik valami izgalmas, folyamatos a szórakoztatás.
Ezzel szemben itthon?
– Csak a tesók vannak, ha egyáltalán vannak!
– Nincs kaja, csak, ha anya főz.
– Egy óra után halálra unják magukat, VAGY
– Olyan jól el vannnak órákig, csak a lakásból lesz háborús övezet.
Mi van velünk szülőkkel?
A szüneti frászhoz a mi lelkületünket is sikerült megfejtenem:
Amíg itthon voltam a gyerekekkel, összefolytak a napok, nem volt hétvége, pláne nem szünet. Így nehezen fogadtam el, hogy a férjem esetleg tovább akar aludni egy ünnepnapon.
ÉN MIÉRT NEM ALHATOK? Olyan igazságtalannak éreztem sokszor.
Az ovinak hála visszakaptam a hétköznapokat, velük a koránkelést is, hiszen, valahogy el kell juttatni a gyerekeket az oviba időben. Ezért szívesen kiélvezném a szünet nyújtotta lehetőséget és aludnék egy jót!
Nem tudom, nálatok, hogy van? De a gyerekeim tuti ilyenkor hajnalok hajnalán fent vannak.
A frusztrációs megafaktor:
Szeretnél pihenni, feltöltődni, kicsit a saját dolgaiddal foglalkozni, élvezni a családodat. DE ha nem találsz ki programokat, nem foglalod le a srácokat, nem főzöl, nem velük foglalkozol, akkor a gyerekek nyaggatnak, te nem tudsz pihenni és… Ez egy örök körforgás!
