Aki szabad, annak nem áll útjában akadály, olyan dolgokat tehet, amik nem tiltottak, megengedettek.
A szabályok olyanok, mint mikor én háton úszom a medencében. Ha nincsen a medencében olyan műanyag sávjelölő, vagy nincs a fejem fölött lámpa, amihez tájolhatnám magam, akkor össze-vissza úszom a medencében, nekimegyek, mindennek és mindenkinek és inkább keresztben haladok, mint hosszában. Ezen persze nagyon felidegesítem magam, zavar, hogy nem tudom, merre van a helyes irány. Bizonytalan vagyok és az érdemi munka helyett folyamatosan csak korrigálnom kell.
Szerintem a gyerekek is így vannak a szabályokkal, illetve a „szabálytalansággal”. Ha nincsenek korlátok és kijelölt utak, akkor a fene nagy szabadsággal nem tudnak mit kezdeni.
Ha szabályok korlátozzák, mondjuk inkább, szegélyezik az útjukat, akkor tudják, hol mehetnek, merre tartanak, hova kell eljutniuk és eredményesek lesznek a távok leúszásában.
Korábban írtam egy cikket Ron Clarkról, akinek a történettét a Diadal c. filmből ismerem. Azóta elolvastam Ron 55 szabályáról szóló könyvét.
Ő azért találta ki ezeket a szabályokat, mert úgy érezte, vannak dolgok, amik megléte nélkül ő nem tud tanítani.
Elkezdtem olyan szemmel néni a gyerekes életünket, mik azok a dolgok, amik engem nagyon zavarnak, örökös feszekedésforrás.
Mi az, ami nekem fontos?
Kitettem a hűtőre egy lapot és amikor úgy érzem, NA, EZ NAGYON KIAKASZT!, akkor felírom.
Eddig ezek kerültek föl:
-Pakoljanak el maguk után, ha vége egy étkezésnek. Dobják ki a szemetet, vigyék a mosogatóhoz a tányérjukat.
-Amikor hazajövünk, akkor önállóan vetkőzzenek le, tegyék be a szekrénybe cipőjüket és akasszák fel a kabátjukat a fogasra.
Szeretnél te is új szabályokat bevezetni?
Erre figyelj oda!
Ha megfogalmaztam, összeírtam magamnak, mit is szeretnék, akkor szeretném közösen is megbeszélni gyerekeimmel. Ha ők maguk is egyetértenek ezekkel a dolgokkal, el tudják fogadni, akkor sokkal valószínűbb, hogy be is tartják majd őket.
Mi van, ha nem tartják be?
Ide a rozsdás bökőt, hogy lesz ilyen!
Az iskolában a házirend egyes pontjainak megszegéséért különböző szankciók járnak: beírások, behívják a szülőt, beszélgetés az igazgatói irodában. Ezek olyan dolgok, amiket a legtöbb gyerek igyekszik elkerülni, vagy csak egyszer kér belőle.
De mi van itthon? Nem mondhatom a gyerekeimnek: „Nem raktad el a kabátod, behívom a szüleidet beszélgetni!”
Valami olyat kell kitalálni arra az estre, ha nem tartják be a megállapodásotokat, amit igazán nem akarnak.
Vagy
Ha betartják az otthoni szabályokat, akkor megtehetnek bizonyos dolgokat.
Nálunk most a mesenézés a nagy favorit. Ha megteszik, amit megbeszéltünk, akkor lesz mesefilm. Ha nem, akkor nem nézhetnek!
Csak akkor fog működni!
- Elhatároztad, hogy bevezetsz új szabályokat?
- Közösen megbeszéltétek?
- Megbeszéltétek, mi lesz a következménye, ha nem tartják be?
Ha ez mind meg van, akkor keményítsd meg a szívedet és légy következetes. Az első néhány hét pokoli lesz! Készülj fel rá!
Rengeteg ellenállásba, alkudozásba fogsz ütközni, sok idő kell majd ahhoz, hogy a szabályokat betartasd.
Hidd el, megéri!
Akkor is, ha a gyerekeid először nagyon lázadnak majd!
Akkor gondolj arra, hogy most jelölöd ki számukra azt a pályát, amin győzelemre vihetik az életüket! Ha gördülékenyen mennek a dolgok, akkor több időd jut a tartalmas együttlétre, a közös játékra.
