Játszótéri pletykák/ Gyere, indulnunk kell haza!

Sok dolgot elterveztem előre  a gyerekneveléssel kapcsolatban.  Van, amihez tartottam magam, van, amin változtattam, engedtem az elképzelésimből. Legtöbbször az ésszerűség és gyakorlati élet szempontjából. Hasonló elhatározásom volt, milyen forgatókönyv szerint hagyjuk el a játszóteret, ha indulnunk kell haza.

Pedagógusként rengetegszer láttam rimánkodó szülőt, hisztiző gyereket az iskola udvaron a hazaindulás procedúrája miatt. A látottakból a következőt szűrtem le magamnak:

1. Tudja a gyerek, mikor indulunk haza, akkor fel tud készülni a távozásra!

Én mindig mondom a lányomnak: 10 perc múlva megyünk haza. Tuti nem érti még, mennyi a 10 perc, de tudja, ez után a mondat után lassan az indulás jön. Kapcsolhatjuk máshoz is az indulást: „Ha meghallod a harangszót, indulunk haza!”, vagy ” Még egy játékot kipróbálhatsz, utána indulunk!” Nem kell túlzásokba esni és két percenként figyelmeztetni.  Elég, ha egyszer, vagy kétszer figyelmezteted indulás előtt. Szerintem az fontos, hogy előre szólj, ne érje váratlanul az indulás. Legyen ideje ráhangolódni, búcsúzkodni a játéktól.

2.  Álljunk készen az indulásra!

Ha kimondtuk, hogy indulunk, akkor tegyük is meg. Ez alatt nem azt értem, hogy indulj el és hagyd ott a gyereket. A magatartásod sugallja azt , hogy készen állsz az indulásra. Ne beszélgess más anyukákkal, miközben odaszólsz a gyereknek: Gyere már, várlak! Ne a padon ülve mondjuk, indulni kell, akkor nem vesznek minket komolyan. Álljunk fel, szedjük össze a játékokat, legyünk tettre készek.

3. Ne szajkózz!

A nagy tűrőképességem miatt én százezerszer is el tudom mondani ugyanazt. Ezzel nem azt a hatást érem el, hogy a századiknál végre meghallja, amit mondok, pont az ellenkezőjét! Hiszen anya csak mondja és mondja és mondja és…. nem csinál semmit, akkor én minek csináljak bármit is. Mondd el egyszer! Várj! Mondd el még egyszer és várj! Várj! Meglátod, megtörténik, amit kértél! Ezt az aranyszabályt az igazgatónőmtől tanultam. Örök hála érte! Készülj fel, az elején sokat kell várnod, fapofával, határozottan. Aztán lerövidülnek ezek a várakozások. Te kimondtad, amit akarsz és most várod, hogy az megvalósuljon.

4. Legyünk kemények!

Hiába az elhatározás, ha a sírós gyerekünk, vagy a kérlelés levesz a lábunkról és engedünk nekik. Nekem az első pár alkalom szörnyű volt, kb. 2 percig, amíg a sírós gyerekemet betettem a babakocsiba, vagy felkötöttem a hátamra. Amint bent volt a helyén, megnyugodott és tudomásul vette a távozást. Mi a lányom 1 éves kora körül kezdtünk játszótérre járni, most majdnem 2 és már nagyon rég nincs hiszti az indulás miatt. Tudomásul veszi, ha szólok, megy a babakocsihoz beleül, vagy elindul hazafelé.

5. Kivétel erősíti a szabályt.

Időnként előfordulhat, hogy engedményeket teszel. Akkor te leszel a király anyuka, de ne csináld gyakran, mert akkor elvész a varázs! Ha tudod, nem kell sehova rohanni, látod a gyerekeden, hogy még nem fáradt, akkor engedhetsz neki: „Harangoznak, de még játszhatsz egy negyed órát, most nem kell sietnünk haza.”  

Hogy néz ki nálunk?

1. Szólok Julcsinak kb. 10-15 perccel az indulás előtt: „Hamarosan indulunk, még tudsz egy kicsit játszani!” 2. Szólok 5 perccel az indulás előtt: „Indulunk, ha harangoznak! Még tudsz párat csúszdázni, vagy építeni egy homoktorát.” 3. Induláskor: „Hallod, harangoznak. Indulunk haza! Szedjük össze a játékokat és menjünk!4. Összepakolás: „Gyere, segíts összeszedni a homokozós játékokat!” +1 trükk pakoláshoz: Ha nem segít az sem baj, mondd azt: „Segítek neked pakolni, hogy gyorsabban menjen!”  Így nem veszed le róla a felelősséget, mégsem telik el idő azzal, hogy a pakoláson huzakodtok. Nekem bevált, van, hogy segít pakolni, néha meg indul haza, akkor egyedül rakodom el a homokozós játékokat. 5a.  Elindulunk: Ha elindultunk, megdicsérem. Fontos,  hogy mondd el neki, miért is dicsérted meg. Ha tudja, ez a viselkedés tetszik anyunak, legközelebb is csinálni fogja: „Nagyon büszke vagyok rád, hogy első szóra indultál haza!„,  „Gyorsan elkészültél az indulásra, ez jól esik nekem ! ” 5b. Nem tudtunk elindulni: Volt rá példa, hogy többször kértem Julcsit induljunk, de ő még talált magának valami érdekeset. Ha a fent leírt trükkjeim nem segítettek, megfogtam és Indulunk! felkiáltással elvittem a játszótérről. Utána már nem volt probléma, jött rendesen hazáig, csak a kezdő lökést kellett megadni neki.

Nektek milyen trükkjeitek vannak az indulásra?